Csalódni valakiben, olykor hihetetlen fájdalmakkal jár
mikor tudatosul benned, összekuszálódik minden s nem tudod mi vár
nem tudod eldönteni mi a jelen, a jövő, de a múlt mégis fáj
csalódni benned, olyan érzés mintha kivágnék egy szirmot bontó fát
gyönyörűszép, kedves és aranyos kiről azt hittem tényleg lát.
Teljesen biztos voltam benne, hogy ő lesz életem értelme
viszont szapulni a fájdalmat, mégis élvezni eléggé tré elme
ekkor bizonytalanodtam el először, bíztam benne legyen szép lelked
de ekkor még nem tudtam, hogy szarral áztattad el a telked
légy velem őszinte, remélem emlékszel még mit mondtam neked.
"Döbbenős rájövős cseppnyi boldogság
Vonzódós szeretős cseppnyi se hazugság
Imádós bújós cseppnyi fénysugár
Sorsolós örülős cseppnyi se vígaszág."
A döbbenés valódi a rálátás kevésbé
a boldogság vágy, miből cseppnyi se jár.
A vonzódás megmarad, a szeretet méginkább
a hazugság csalódás, miből a kevés is kár.
Imádnivaló bújós kis fénysugár
túl szép volt az a kék szempár
Sors az örömmel tovaszáll
s én is mert nem leszek vígaszág!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.