Fura egy érzés ragadt el.Azt hiszem nem tudom mi történik velem, sőt, biztos.Úgy érzem magam, mintha körülöttem mindenki tudja, és érzi azt amit én sose csodálhatok.Szuperhősök.Ez olyan dolog, amire a kis virág azt mondja "bassza meg", mikor a paraszt letapossa szegényt.Pedig ő nem tett semmit, csak egyszerűen rossz helyre nőtt.Így érzek.Nem vagyok jó a világban, nem érzem, hogy éreznek.Nem érzem hogy tudnak, és bizonyosan ti sem érzitek amit érzek.Fura.Pedig közlöm, fájdalmas, mikor egy könnycsepp úgy siklik az arcodon, hogy nincs energiád, kedved, hogy megtöröld, inkább hagyod, hátha az a kis virág majd reád figyel.Hülyeség, tudom.Egy virág nem beszél, de én akkor is értem.Merengek, szól a zene és odafigyelek, de nem ott sincs.Vagyis, mindenhol csak ő van.Nem tudok úgy tenni mintha nem lenne semmi bajom.Mindenhol csak őt látom és magamat.Őt ahogy virágzik és szirmot bont, ahogy illatozik, ahogy ringatja a tavaszi szél.Gondoskodni szeretnék róla, hogy biztonságban legyen, hogy szeressen mert bizonyítani szeretnék.Annyira hajtok, hogy már az őrületbe kergetem.Félve figyelem, nehogy elhervadjon és elveszítsem.Állj!Miez?Nemtudok lépni, legyökereztem.Semmit nem tehetek, fáj,sírok.Sírok mint egy kisbaba mikor hiányzik neki az anyja ölelése és szívdobbanása.Sírok mert nem vagyok más, csak egy bánatos virágszál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.