Mama szeretném ha tudnád, hogy ez a legdurvább
hogy itt hagytál engem fél árván
az ajtódat bezárván, fejed simul a párnán
tudom erre vártál
de ez rosszabb volt vártnál
elborzaszt a látvány, koporsódat láttán
a te sírodnál állván, összedőlt az állvány
nem segít az ármány, ragyogsz mint egy szivárvány
mindent le zártál, de nem utoljára láttál
ott sírtam a sírnál, de kérlek te ne sírjál
megpihentél a célnál, mikor ott voltam a rajtnál
mindenki elérte a célját, megragadta a prédát
kapják be a répát, de most félre a tréfát
ezt ami most van ne éld át, tényleg ne éld át
azt akarják szívjál, mint ha még eleget nem szívtál
kezedet fognám, ha mégegyszer meg tudnám
a pillanatot várnám, ha arcodat meg látnám
számíthatsz még rám, hiába vagy odaát
szívemet bezárnám, csak lenne még egy trófeám.
Nyugodjál Békében Drága Édes Nagymamám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.