Fura érzelmek, fura érzések...

Csalódtam, mert volt bennem egy szálka
s reméltem feltűnök majd neked drága.
Hiszen te vagy szívem vágya,
kinek hozzámbújva valóra válhat az álma.
Nem veszhetsz hát kárba, bújj mellém az ágyba.
Két kezem ki tárva leszek neked párna,
ha piciny szíved netán erre vágyna.
Megragadtam tehát, hátha ő is várja.
S lelkünk összefonva, felhők fölé szállna.
Lehetnék a párja, érzem az lenne az álma.
Te lettél szívem kertjének legszebb virágszála,
s örökké veled maradna ez a kincsesláda!
 

Csalódni valakiben, olykor hihetetlen fájdalmakkal jár
mikor tudatosul benned, összekuszálódik minden s nem tudod mi vár
nem tudod eldönteni mi a jelen, a jövő, de a múlt mégis fáj
csalódni benned, olyan érzés mintha kivágnék egy szirmot bontó fát
gyönyörűszép, kedves és aranyos kiről azt hittem tényleg lát.
Teljesen biztos voltam benne, hogy ő lesz életem értelme
viszont szapulni a fájdalmat, mégis élvezni eléggé tré elme
ekkor bizonytalanodtam el először, bíztam benne legyen szép lelked
de ekkor még nem tudtam, hogy szarral áztattad el a telked
légy velem őszinte, remélem emlékszel még mit mondtam neked.

"Döbbenős rájövős cseppnyi boldogság
Vonzódós szeretős cseppnyi se hazugság
Imádós bújós cseppnyi fénysugár
Sorsolós örülős cseppnyi se vígaszág."

A döbbenés valódi a rálátás kevésbé
a boldogság vágy, miből cseppnyi se jár.
A vonzódás megmarad, a szeretet méginkább
a hazugság csalódás, miből a kevés is kár.

Imádnivaló bújós kis fénysugár
túl szép volt az a kék szempár
Sors az örömmel tovaszáll
s én is mert nem leszek vígaszág!!!
 

 

Csalódós emésztős stresszelős boldogság
Gyengülős rászokós félős távolság
Részegség készenlét négykézláb létezés
Padlózós döbbenős feszülős beképzelés
Megértős rájövős elbukós trébenlét
Szenvedős cserbenhagyós megszökős térbenlét

Meglátós kezdődős cseppnyi észnéllét
Harcolós folytatós cseppnyi se nézzélszét
Döbbenős rájövős cseppnyi boldogság
Vonzódós szeretős cseppnyi se hazugság
Imádós bújós cseppnyi fénysugár
Sorsolós örülős cseppnyi se vígaszág.

 

"And we build up castles in the skys and in the sand.
Design our own world aint nobody understand."

Százfokú a létra min te megpróbálsz most festeni
színes ez a világ nem fog nekik tetszeni
összezárt a kör hol nincsen már mit veszteni
minél több a minta annál több a meglepi,
köztük nincsen olyan ki ezt az érzést megveti
úgy mesélik csavargó kitől a szert megveszik
elcsavar az ihlet mikor tüdőm megtelik
orrba-szájba flesselek szívom a szart reggelig.
Nekem tudod nem anyu készíti a reggelit
a tüdőm újra megtelik, az érzés újra eltelít.

Sokan mondják, hogy a kertész az szép szakma
és, hogy a munkájuk gyakran nem fér bele két napba.
Nem csodálom, egy nap alatt benne vannak hét blantba.
Egy napba ha belefér még hét gandzsa?!
akkor valóban a kertészet egy szép szakma.

Ha szeretsz és csak a gép előtt meredsz
mindent el feledsz, tudom szexre vágysz.

Gép előtt merengve kezed teszed melledre

az jutott most eszedbe, hajtsam fejem kebledre.

Ha elülnéd a feneked, egy dolgod van te neked

hívjad fel a szerelmed, ágyban súgjad : szeretlek!
 

Reggelig csak szexxeltek, jobban lesz majd feneked!
 

Isten is azt tanította, hogy mindig a zöld úton járj...
A Zöld, szabad utat biztosít a számodra, engedékeny!
A törvény mégis bünteti...Miért?!

A szemeim merengnek, engem ezzel kezelnek
Erre fele terelnek, energiák lebegnek
Nem leszek eretnek, ki fejjel megy a veremnek
Magam érzem merevnek, szeretem ha szeretnek
Jeleznék a gyereknek, definiált tereknek
Szólnék én most szemedhez, retek módon vereslessz
Rendőrök is keresnek, meglelnek és levernek
Évek is leperegnek, amíg téged nevelnek
Hangot adok nevednek, mire ők így felelnek
Mondanám a celebnek, légyszi ezt most ne tedd meg
Nem hallgatok kegyedre, kezed rólam vegyed le...
 

Újra itt vagyok, sokat változtam de inkább szemben az árral
sokan akartak segíteni, de mit kezdjek egy
szarból épített várral?!...

Küszködöm a zárral, úgy érzem ez rám vall
küszködöm a lázzal, nyakon rúglak lábbal
küszködöm a gázzal, megyek majdnem százzal
akkor lesz majd csatt, mikor elszállok a bájjal
eggyé válok a tájjal, mikor tölgyfát baszok szájjal
támogatni foglak, hájjal megkent májjal.

__|__|__|__|_______|_______________________________

Ezt nem viszitek zsákkal
nem volt jóba a mákkal...  

Tanulság?!:

Az ember hiába küzd és hiába harcol
ha a magány a szívébe mélyen bele karcol.
Egy szó van ami örökre kísérni fog, és ez a szó a kudarc...

 

Haragszom magamra mert fáj amit most érzek
szembe köpném magam, ha tükörbe nézek
eljátszottam bizalmam, tiszta szívből vérzek
megdobban a szívem, mikor két szememmel nézlek
a szemnek mindent szabad, de semmit sem a kéznek
szeretlek én téged értsd meg erre kérlek
leszarom ki mit mond nem érdekel mit hisznek
az ördög hohérai a pokolba visznek
meg szoptam mert eddig az angyalok bennem hittek
ha kibasznál velem kétszer, akkor lennénk kvittek
nem akartalak bántani, de az érzelmeim vittek
butaságaim sajnos rossz irányba löktek
a bizalmam nem érzed messzire szállt a szélben
kétszer basztam el ebben az egy évben
az emlékek megkoptak, de a szerelem még nem
jó lenne sétálni mégegyszer kéz a kézben
sírhatok tudom most jó nagy szarba léptem
átkozom a napot, mikor félre léptem
de akkor én még semmitől sem féltem
lelkiismeretem most már szépen kikeféltem
a jó istent szépen csak egy dologra kérem
jöjjön vissza hozzám kiért életemet élem.

Nekem még alig van az életben ismeretem
de amit én tudok az itt marad bennem
az eszemben a szívemben, érzéseket árasztok a szövegben
hirtelen meg rettentem, ajajj mit tettem meg?
szóba hoztam azt a bizonyos dolgot
a fejemben összevissza minden csak úgy forgott
a kiscsaj a fosban meg le oltott
pont ott ahol engem sokan nézhettek
de tévedtek mikor azt mondjátok ismertek
a pici fejembe most bele nézhettek.
Nulla vagyok barátom én ezt belátom
de van nekem egy célom és egy pár barátom.
Sok-sok haverom akiket kamelok
nagyon nagy vagyok és sokakat siratok
az élet metróján végállomásig utazok
ott aztán megállok s lenézek rátok
barátokat látok hát ilyenek a sztárok
én nem vagyok egy farokmárton
de átbasztatok és most már szarok rátok
kinyilt a szemem és végre már látok.
Szentpéter ajtaján koppantok
nyílik az ajtó és betoppantok
a tucatnyi szépség azonnal megragad
nincs kiút, minden gyönyörű mint a smaragd
hát itt az alkalom vágysz arra hogy megragadd
a hang fejedben csak annyit mond hogy maradj
ez a sorsod és nem a mesékből a varangy
hiába a puszid itt a vég megkondul a harang
a mélyről előtőr az igazi éned
amiről beszélek az csupán csak az élet.

Hiába érzed, most már véged
nincs segítség, elfolyik a véred
kop-kop a sátán kéri a béred
seholsem találnak téged
a fájdalmat érzed és kéred
hogy legyen már végre véged.

Vakvágányra értem a cél a tüzes pokol
rossz ember voltam és sehol egy bokor
ami elrejti a lelkemet szebbé teszi a végzetem
ez az én életem és azt hiszem végeztem
gondold el barátom mivan ha véletlen???
Te leszel a soros itt nem segít a szurok
akkor is elragad a gyönyörű mámor
Lehetsz te bazdmeg akár Talmácsi Gábor
akkor is a leélt éveid a sorsdöntő
itt nincs save game meg load game csak jelen és jövő
ami elmúlt az megváltozhatatlan az életed meg beláthatatlan.

Hiába érzed, most már véged
nincs segítség, elfolyik a véred
kop-kop a sátán kéri a béred
seholsem találnak téged
a fájdalmat érzed és kéred
hogy legyen már végre véged.

Hiába érzed, most már véged
nincs segítség, elfolyik a véred
kop-kop a sátán kéri a béred
seholsem találnak téged
a fájdalmat érzed és kéred
hogy legyen már végre véged.
 

Mama szeretném ha tudnád, hogy ez a legdurvább
hogy itt hagytál engem fél árván
az ajtódat bezárván, fejed simul a párnán
tudom erre vártál
de ez rosszabb volt vártnál
elborzaszt a látvány, koporsódat láttán
a te sírodnál állván, összedőlt az állvány
nem segít az ármány, ragyogsz mint egy szivárvány
mindent le zártál, de nem utoljára láttál
ott sírtam a sírnál, de kérlek te ne sírjál
megpihentél a célnál, mikor ott voltam a rajtnál
mindenki elérte a célját, megragadta a prédát
kapják be a répát, de most félre a tréfát
ezt ami most van ne éld át, tényleg ne éld át
azt akarják szívjál, mint ha még eleget nem szívtál
kezedet fognám, ha mégegyszer meg tudnám
a pillanatot várnám, ha arcodat meg látnám
számíthatsz még rám, hiába vagy odaát
szívemet bezárnám, csak lenne még egy trófeám.
Nyugodjál Békében Drága Édes Nagymamám.

Vagyok.Nem tudom ki, és miért, de vagyok.Csak ez számít, mint a kisgyermeknek a táplálék.Megbántottam egy lányt, egy nagyszerű embert.Ő nem csak egy lány volt, ő volt az első az életemben akire úgy tudtam ránézni, hogy nem éreztem gyűlöletet.Mindenkit gyűlölök, azért mert mások mint én, azért mert nem ugyanúgy gondolkodnak és nem ugyanúgy éreznek mint én.Ilyen vagyok, talán baj? Nemtudom csak egy valamit tudok biztosan, csak magamra számíthatok.Miért érzek így?Miért érzek mindenki iránt taszító érzelmeket?Mert mikor odalépek egy lányhoz, vagy férfihez barátkozni, ismerkedni, akkor nem én szólok magamból, hanem valaki más.Az a más nem én vagyok, az más, másvalaki.Nem tudom önmagam adni.Talán nem 8 deci tömény után kéne ismerkednem?! Van benne valami...De máshogy nem tudok, sajnálom.Sajnálom, hogy nemtudom önmagamat adni ebben a kibaszott szar helyzetben.Sajnálom, mert úgy érzem lenéznek.Lenéznek mert kicsi vagyok, mert szelíd vagyok, mert én! én vagyok.Amikor a sárgán árnyaló levél, lehuppan az őt életben tartó kis ágáról, nemtuja mért de elhagyja őt.Azt hiszem én is ilyen vagyok.Rákell jönnöm, én egy eldobandó, lukacsos, száraz, és fosszínűen jelentéktelen kis levél vagyok.Mert nem tudjátok ki vagyok...

Fura egy érzés ragadt el.Azt hiszem nem tudom mi történik velem, sőt, biztos.Úgy érzem magam, mintha körülöttem mindenki tudja, és érzi azt amit én sose csodálhatok.Szuperhősök.Ez olyan dolog, amire a kis virág azt mondja "bassza meg", mikor a paraszt letapossa szegényt.Pedig ő nem tett semmit, csak egyszerűen rossz helyre nőtt.Így érzek.Nem vagyok jó a világban, nem érzem, hogy éreznek.Nem érzem hogy tudnak, és bizonyosan ti sem érzitek amit érzek.Fura.Pedig közlöm, fájdalmas, mikor egy könnycsepp úgy siklik az arcodon, hogy nincs energiád, kedved, hogy megtöröld, inkább hagyod, hátha az a kis virág majd reád figyel.Hülyeség, tudom.Egy virág nem beszél, de én akkor is értem.Merengek, szól a zene és odafigyelek, de nem ott sincs.Vagyis, mindenhol csak ő van.Nem tudok úgy tenni mintha nem lenne semmi bajom.Mindenhol csak őt látom és magamat.Őt ahogy virágzik és szirmot bont, ahogy illatozik, ahogy ringatja a tavaszi szél.Gondoskodni szeretnék róla, hogy biztonságban legyen, hogy szeressen mert bizonyítani szeretnék.Annyira hajtok, hogy már az őrületbe kergetem.Félve figyelem, nehogy elhervadjon és elveszítsem.Állj!Miez?Nemtudok lépni, legyökereztem.Semmit nem tehetek, fáj,sírok.Sírok mint egy kisbaba mikor hiányzik neki az anyja ölelése és szívdobbanása.Sírok mert nem vagyok más, csak egy bánatos virágszál.

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az...Szeretni sok esetben meg kell tanulni, nem képes rá rögtön az ember. Meg kell tapasztalnunk, hogy csak önmagunk lényét teljesen felfedve és kinyitva kell átadnunk magunkat. Persze ez sok esetben sérülésekhez vezethet, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk. De tudomásul kell venni, hogy ha mi szeretetünket nem fogadják "helyesen", az nem a mi hibánk. Ilyenkor nem megoldás a bezárkózás és az érzelmi falak felhúzása.
Érdemes párkapcsolatainkat górcső alá venni és feltenni a kérdést ezen megállapítások fényében: Mi is az ami engem és embertársaimat összeköt??? Ha nem a szeretet a válasz, akkor változtatni, tanulni és fejlődni kell.A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény...

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."